július 20, 2022
Az 50. évfordulónk megünneplésére a 2018/19-es év során összegyűjtöttük azon emberek és intézmények történeteit és profiljait, akik segítették szervezetünk felépítését, amely először egy ember álmából indult 1968-ban. Blogunkon hetente egy-egy történetet mutatunk be. Kérjük, élvezze ezeket az "50 az 50-ért" profilokat, amelyekben az ASSIST elkötelezett vezetőségi tagjai, dinamikus munkatársai, vendégszerető fogadó családjai és lelkes ASSIST Scholars tagjai szerepelnek.
Svédország, Nápolyi Közösségi Iskola Amikor visszatekintek az életemre, felidézek néhány olyan élményt, amely jelentős hatással volt rám, és személyiségemet formálta. Ezek azok az élmények, amelyeket soha nem fogok elfelejteni, mert valami különlegeset adtak, amit magammal vihetek az életutamon. A floridai Nápolyban töltött ASSIST-évem egyike volt ezeknek a formáló élményeknek.
Sok emlékem van a nápolyi közösségi iskolában töltött évemről. Különösen szívesen emlékszem vissza arra, hogy új diákként fogadtak az iskolámban. Az első naptól kezdve úgy éreztem, hogy a Közösségi Iskola része vagyok. A tanáraim, diáktársaim és a fogadó családjaim csodálatos munkát végeztek abban, hogy megismertessenek a közösséggel, és lehetővé tették, hogy az iskola életének és szellemiségének részévé váljak. Szerencsés voltam, hogy olyan barátságokat köthettem, amelyek jóval az ASSIST-évem után is tartottak. Még ma is tartom a kapcsolatot azokkal a barátokkal, akiket az ASSIST-évem alatt szereztem.
Arra is emlékszem, hogy az ASSIST évem arra ösztönzött, hogy személyiségként fejlődjek. 18 évesen az Egyesült Államokba költözni olyan érzés volt, mintha egy biztonságos helyet hagynék el az életemben, és lépnék egy lépést az ismeretlenbe, ami néha kihívást jelentett. Most már látom, hogy az új országba, iskolába és családba való átállással való foglalkozás sokkal inkább az itt és mostban éltem, ami csodálatos dolognak bizonyult. Úgy vélem, hogy a mindennapi tevékenységek során a nagyobb jelenlét és az odafigyelés más, boldogabb módon tette lehetővé számomra az ASSIST-élményeim megélését.
Négy évvel az ASSIST-évem után, 23 évesen akut leukémiát diagnosztizáltak nálam. Ma már remisszióban vagyok, és a szűrővizsgálatok szerint jól vagyok. A kezelés hatalmas kihívásai miatt valóban az itt és mostban éltem, ahogyan az ASSIST-évem alatt is. Napról napra elfogadtam az élethelyzetemet, ahogy az a jelenben kibontakozott.
Ma hálás vagyok azokért az élményekért, boldogokért és szomorúakért egyaránt, amelyek maradandó hatással voltak az életemre. Arra vezettek, hogy megtaláljam az itt és mostot, és hogy minden nap szándékosabban éljek a jelen pillanatban. Hiszem, hogy ezek hosszú távú változást hoztak létre a személyiségemben és a szemléletemben, és remélem, hogy ezt a változást magammal viszem életem hátralévő részében.
Axelről :
Axel jelenleg pszichológusnak tanul a közép-svédországi Örebro Egyetemen, és várhatóan 2020-ban fog diplomázni. Tervei szerint a tanácsadói pályán szeretne elhelyezkedni, és különösen az egyetemi hallgatókkal szeretne foglalkozni, akik az életben való boldogulásuk során találják meg az útjukat.