július 13, 2022
Az 50. évfordulónk megünneplésére a 2018/19-es év során összegyűjtöttük azon emberek és intézmények történeteit és profiljait, akik segítették szervezetünk felépítését, amely először egy ember álmából indult 1968-ban. Blogunkon hetente egy-egy történetet mutatunk be. Kérjük, élvezze ezeket az "50 az 50-ért" profilokat, amelyekben az ASSIST elkötelezett vezetőségi tagjai, dinamikus munkatársai, vendégszerető fogadó családjai és lelkes ASSIST Scholars tagjai szerepelnek.
Rita és Attila
Magyarország, Kent Denver Country Day School és Williston Northampton School
Az ASSIST több mint egy csodálatos évet adott nekünk az Egyesült Államokban: tágította a látókörünket, új barátokra és egy amerikai családra tettünk szert, elsajátítottuk az angol nyelvet, én pedig irányt kaptam az egyetemi tanulmányaimhoz. De mindezt egy másik eredmény is színesítette, amiről valóban elmondhatjuk, hogy megváltoztatta az életünket.
Nem is tudtam 1992 tavaszán, hogy milyen szerencsés vagyok, amikor megkaptam az értesítést: Ösztöndíjat nyertem, hogy a következő tanévben egy évet tölthessek Denverben! Alig 3 év telt el a magyarországi kommunizmus összeomlása óta, és el sem tudtam képzelni, hogy ez az egy év mennyire meg fogja változtatni az életemet.
Az év augusztusában először Zürichbe, majd Bostonba szálltam fel a repülőre, ahol az orientációra került sor. Velem együtt még 16 magyar diák volt a gépen (azóta a legnagyobb magyarországi diákcsoport). Emlékszem az első napra a nagy USA-ban: az első buszozásra, az első estére és vacsorára a Szent Márk iskolában... és arra, amikor először megpillantottam egy különösen szép lányt: Ritát Egerből, Magyarországról. Göndör, vörösesbarna haja és gyönyörű szeme volt. Kicsit szókimondó volt, de én is az vagyok, így aztán azon kaptuk magunkat, hogy vitatkozunk valamin.
Eltelt a három nap az orientáción, és egy újabb repülőgépen találtam magam, ezúttal Denverbe tartva. Mi magyarok ugyan váltottunk néhány levelet abban az évben, de nem beszéltünk, nem találkoztunk egymással (ne feledjük, ez még nem is a Facebook, hanem az internet előtti idők voltak!). 1993-ban láttam újra, miután visszatértünk Magyarországra, és a csoport úgy döntött, hogy együtt töltünk egy hétvégét. Egész éjjel a tábortűz mellett beszélgettünk. Ekkor már tudtam, hogy szeretem, de ő éppen párkapcsolatban élt.
Ahogy teltek az évek, az ASSIST minden évben találkozót tartott, amikor eljöttek a magyarországi interjúkra. Én mindegyikre elmentem, de minden évben egyre kevesebben jöttek el az osztályomból. Ritát sem lehetett látni soha. Aztán eljött az 1998-as év, ami az utolsónak bizonyult, mielőtt az ASSIST 5 évre kivonult Magyarországról.
Én szokás szerint elmentem az osztálytalálkozóra, de Rita, aki akkor már Budapesten tanult az egyetemen, azt mondta az anyjának, hogy nem megy el. “El kell menned, drágám. Sosem tudhatod, kivel találkozol” - mondta a lányának, aki végül beleegyezett, hogy elmenjen.
A többi már történelem. Elhívtam randira, de ő vonakodott igent mondani, azt állítva, hogy egy hónapig sem bírnánk ki... Ez 21 évvel ezelőtt volt, és azóta boldog házasságban élünk, 3 gyönyörű gyerekkel. Az ő koruk 14, 12 és 5 évesek. Nem találkoztunk volna, ha nem nyerjük meg azt az ösztöndíjat. Köszönjük, ASSIST!
Attiláról és Ritáról:
Náfrádi Attila és Sipos Rita mindketten az 1993-as ASSIST osztály tagjai voltak Budapestről. Attila a Kent Denver Country Day Schoolba járt Coloradóban; Rita a Williston Northampton Schoolba járt Easthamptonban, Massachusettsben. Attila a budapesti ELTE Egyetemen tanult tovább, majd légiforgalmi irányítóként, a HungaroControlnál vezető szimulátorként és az Adacelnél üzletfejlesztési vezetőként dolgozott. Rita szintén az ELTE Budapesti Egyetemre járt, ahol biológia-kémia szakon szerzett diplomát, majd mikrobiológiából doktorált. Pályafutását az ELTE Egyetemen kutatóként és a BIOMI DNS Laboratórium laboratóriumvezetőjeként töltötte. A házaspár három gyermekükkel Budapesten él.
